Feltörő képvilágok

Gondolatok Bakos Tamás szokatlan és érzéki festményeiről

Martin Behr

A fehér homlok közvetlenül az orr-részben folytatódik. Az alkotó a szájat, a szemöldököt és a szem részeit sárga színnel emelte ki, íly módon szembe állítva őket a fekete hajjal és az arc zöld színű részeivel. Egy nyilvánvalóan excentrikus frizurás férfi nyíltan néz a szemünkbe, arckifejezése dinamikus ecsetvonásokkal van megfestve, a gazdag képi világból  kinövő fejet foltos színköd veszi körül. A Bakos Tamás által festett portré láttán néhány dologra asszociálhatunk: egyrészt emlékeztet Arnold Schönberg zeneszerzőre, aki a festészet világában laikusnak számít, másrészt pedig azokra a mozgalmas képekre, amelyek az 1970-es évek végén kibontakozó „új német festészet" égisze alatt születtek. Ez csak egy (rém)álomkép? Egy látomás? A fantázia terméke, amely a tudatalattiból tör fel, vagy pedig a művészt körülvevő világ spontán, excentrikus átformálása?

Egy dolog biztos: Bakos Tamás alakokat rajzol és fest. Képeinek túlnyomó többségén arcok és testek jelennek meg. Hófehér arcok, amelyek gondterheltséget vagy félelmet tükröznek. Arcok, amelyek minden jel szerint beleolvadnak a környezetükbe, arcok, amelyek időnként a karikatúra szellemét árasztják, aztán pedig újra világosan felismerhetően összhangban vannak a klasszikus expresszionizmussal. Arcok, amelyek időtlennek tűnnek, amelyeken tágra tárt szemeket vázolt fel a művész. Arcok, melyek álarcot viselnek, arcok, melyek fején más alakok is jelen vannak. Ezek mind „fejszülemények”, amelyeket a 39 éves magyar alkotó vetett papírra vagy vászonra. Az anyag csak alárendelt szerepet játszik. Bakos Tamásnak nincsen szüksége kiváló minőségű, kézzel merített rajzlapokra, amelyek művészboltokban kaphatók. Minden lap, közönséges papír, minden cédula, mindegy, hogy fekete vagy fehér, minden jegyzettömbből kitépett papír vagy egy konténerből kihalászott karton művészi értékkel bír. És a festékek? Nem kell, hogy előkelőek és drágák legyenek. Éppen ellenkezőleg.

A bujaságot sugalló nyújtózkodó meztelen nő, a grimaszoló arcokkal körülvett Jézus Krisztus a kereszten, a három férfi, akinek a szeme körül fenyegető, sötét árnyék húzódik végig, a húsvörös és ugyanakkor rózsaszín punk férfifej – ezek mind olyan képek, amelyeket a művész nagy könnyedséggel és érzéki kedvvel festett meg. A képek belső ösztönzés hatására születnek, nem pedig a divat vagy különböző piaci igények hatására. Bakos Tamás időnként manierista stílusban meghosszabbítja a halvány alak mindkét kezét, hogy azok a szájhoz érhessenek, a nagy piros mellű lény pedig az art brut irányzatba sorolható be. A 39 éves alkotó műveiben időnként a szürrealizmus vagy a szimbolizmus tűnik fel. A barokk képfelépítés pedig elsősorban az alakokból álló csoportoknál figyelhető meg. A művészt egy olyan múlt öleli körül, amely utcaművészként ismeri őt, akinek a munkáiban nem lehet éles határt húzni a mestermű és a dilettantizmus között. Miért is?

A legutóbbi Velencei Művészeti Biennálé óta az Outsider Art újra felkapott lett. Az e fajta művészetbben a nyüzsgés, a kényszerképzetek és a nyersség az akadémizmustól és a különböző trendektől mentesen jelennek meg, úgy ahogy, azt Massimiliano Gioni nyomatékosan bemutatta. Bakos Tamás csak részben felel meg az Outsider művész kritériumainak. Jóllehet a magyar alkotó autodidakta, mégis jártas - legalábbis valamelyest - mind a nemzeti, mind a nemzetközi művészettörténetben. Ő szívvel-lélekkel művész. Olyas valaki, akiben a kép és a lélek egybefonódik. Egy bennfentes, aki ösztönösen fejleszti érzékét a színek és formák iránt.